Ma 2017. július 29., szombat, Márta, Márti és Flóra napja van. Holnap Judit és Xénia napja lesz.

Barcs várossá válásával (1979) egy időben két, addig önálló települést csatoltak közigazgatásilag a városhoz, Somogytarnócát és Drávaszentest. Bár hivatalosan nem csatolt városrészek, de ide sorolhatjuk a már említett Pálfalut valamint a gyéren lakott Középrigócot és a mára elnéptelenedett Aranyospusztát is.

 

Somogytarnóca

 

A Tibold-nemzetség ősi birtoka, mely az 1231. évi osztály alkalmával I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé, és Petkéé lett. 1467-ben egy Kistarnócza nevű helységről emlékeznek meg az oklevelek, mely Enyingi Török Péter birtoka volt. 1512-ben Perneszi Imre, valamint fiai, Miklós, Pál és István, királyi jóváhagyást nyernek e helységre. 1526-ban Perneszi Ferencz, továbbá testvérei, Péter és Balázs, nyerik adományul II. Lajos királytól. 1550-ben Báthori András birtokában találjuk. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 11 házból állott. Mikor I Ferdinánd király 1560-ban Perneszi Farkasnak adományozta, már puszta volt. Később ismét betelepült, mert az 1565. évi török kincstári fejadólajstrom szerint már 28 és 1571-ben 42 házból állott. 1598-99-ben Nádasdy Pál, 1627-ben Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék Szent György tartozékai között sorolja fel. Folyamatosan lakott volt az évszázadok folyamán, és csak a török hódoltság vége felé néptelenedett el. 1677-ben - mint a szentgyörgyvári uradalom részét – a Széchényi család szerezte meg a környező falvakkal és pusztákkal együtt. A 18. század elején majorsági központként éledt újjá.

Az 1870-es években Széchényi Pál birtoka volt, majd Széchényi Ferenc (a „nagy” Széchényi Ferenc unokája) tartósan letelepedett Tarnócán. Ekkor, 1873-75 között épült fel a ma is látható eklektikus kastély, Wéber Antal tervei alapján.  Az idők folyamán sok funkciót betöltő épület ma magántulajdonban van, állapota sok kívánni valót hagy maga után. A kastélyt egykor övező pompás park nagy része már megsemmisült, a ritka, egzotikus fák többsége eltűnt. A kastély mellet a majorsághoz tartozó késő barokk magtárépületet láthatjuk, a bejárat feletti  latin nyelvű kronosztichon szerint „A szorgalom és a munka gyümölcse emelte 1834”. Érdekesség, hogy a településen nem épült templom, hanem a magtár oldalához épített egykori grófi kápolna szolgál e célra. A kis kápolnában egy, a 19. század elején készült Murillo-másolat az oltárkép. A magtár melletti úton kisétálhatunk a temetőbe, ahol a grófi család sírjai mellett egy nagyon szép, 1903-ban épült neoromán stílusú kápolna áll.

 

Drávaszentes

 

A mai község helyén a középkorban Zederegh nevű község létezett:

1193-ban aqua Zuduryg néven fordul elő először, mint Szulok határa. 1250-ben pedig Tarnóca határjárásában aqua nomine Sudureg formában találkozunk vele. 1231-ben szerepel először mint lakott hely (praedia), akkor Scederweg alakban. 1398-ban szintén Babócsa tartozéka Zederegh, és ebben a minőségben kerül a Marczaliak kezébe. A 15. században egyszer sem fordul elő, a 16. századi összeírásokban viszont rendszeresen. A rendelkezésünkre álló adatok szerint folyamatosan települt volt a 16. század végéig. A 17. században valószínűleg elnéptelenedett, ezt bizonyítja a Széchényiek 1712-ből származó összeírása, ahol pusztaként szerepel.

Az eredeti alak magyarosított formájával (Szederics) 1741-ben találkozunk utoljára, viszont ettől az időtől kezdve a mai napig ezen a területen Szentes nevű helység szerepel. Ezzel a névvel először 1677-ben találkozhatunk, amikor Széchényi György kalocsai érsek a kincstártól megveszi az egész szentgyörgyvári uradalmat. A felsorolásban Szentest olvashatunk, Szedericset viszont nem. A már említett 1741-es családi osztozkodás dokumentumában viszont Szederics szerepel, Szentes nem. Ezek alapján nem lehet kétséges, hogy az Árpád-kortól szereplő Szedereg utódja a mai Szentes. A megerősödött Szentes település 1871-ben vált ki a tarnócai majorságból, és önálló községgé alakult.

A városrész központjában találhatjuk a 19. század végén, egy régebbi templom helyére épített neogótikus katolikus templomot, előtte az I.és a II. világháborúban meghalt helybéliek emlékművével. A település szélén az utóbbi években átadott épületben működik a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóközpontja. Drávaszentesen dolgozik Ürmös István fafaragó népi iparművész, akinek munkái már számos országba eljutottak.