|
 |
|
Társadalmi szervezetek
Zselíz
Zselíz Délnyugat-Szlovákia keleti részén a Garam folyó jobb partján helyezkedik el.
Földrajzi elhelyezkedése és fekvése az Alsó-Garam menti statisztikai régió központi fekvésével egyaránt jellemezhető.
Természet-földrajzilag a Dunamenti-alföld keleti részén a Garam folyó vonulatában húzódik. A város tengerszint feletti magassága 134 - 155 m.
Közigazgatásilag Nyitra-megyéhez tartozik.
A járási székhely Levice-Léva 27 km-re északra, a szomszédos régiók központjai ©túrovo-Párkány 30 km-re délre, Nové Zámky-Érsekújvár 35 km-re nyugati irányba fekszik.
A város fekvésénél fogva részévé válhat egy európai jelentőségű közlekedési tengelynek, a Dansk - ®ilina - Esztergom - Budapest - Plotce 5/V folyosónak.
A város történelméből
Zselíz és vidéke már az őskorban lakott terület volt. A kőkorszak idején a Garam folyó bal, illetve jobb partján megélhetésre talált az itt élő paleolit-, mezolit-, neolitkori ősember. A neolit kor legjelentősebb változása az élelemszerzés módjában található, mikor az ember áttér a növénytermesztésre és háziállattartásra, s így kialakul a földművelés és az állattenyésztés. Ez a forma gyökeresen megváltoztatta egész napjainkig Zselíznek és környékének földrajzi etnikumát, az itt élő lakosság gazdasági -társadalmi hovatartozását. Fokozatosan növekedett az előállított termékek mennyisége, s így lehetővé vált a készletek gyűjtése és elraktározása. Ehhez megfelelő edényekre volt szükség. Ez eredményezte a kézműipar, a fazekasság kialakítását. Így jött létre az ún. zselízi kultúra, ill. a szalagdíszes középeurópai mintájú művelődés sajátos zselízi csoportja, mely erős kapcsolatban állt a bükki kultúrával, ill. a Kisalföld, Dunántúl és az Ipoly völgyének kultúrájával.
A középkor is erősen rányomta bélyegét Zselíz és vidéke történelmére. A garamszentbenedeki alapítólevél, amellyel Garammikola (Zselíz város kataszteri területe) első említése összefügg, 1075 - ben, I. Árpádházi Géza király uralkodása kezdetén keletkezett. Az alapító oklevél szerint (melynek eredetie elveszett) az apádság birtokaihoz tartozott Zselíz falu is. Zselíz, mint helységnév a fennmaradt eredeti oklevelekben először 1209-ben fordul elő, majd egy 1274-es oklevélben, ill. I. Lajos király 1347-ben kiadott oklevelében, amelyben a király Becsei Imrének birtokcsere útján 3 falut adott. Zselízt, Udalt és Mártondot. A két utóbbi említett falu a török hódoltság idején pusztult el. Zselízt, a volt királyi birtokot földbirtokos családok örökölték. Először a Becseiek, - Becsei Imre, majd halála után annak 3 fia: Töttös, Vesszős és Tövises volt a helység ura. Később az említett családba házasodott be Desseőffy, majd az Esterházy család. Ezután a birtok a Szakmáry és az Amade grófok tulajdonába került, akiktől újra az Esterházyak szerezték meg, s tőlük leányágon a grófi, majd később a Breunner hercegi család örökölte. Az Esterházy kastély, jelenlegi felujítása alatt is harmonikusan illeszkedik a Schubert-park környezetéhez.
Zselíz legjelentősebb építészeti alkotása a XIV. századból származik. A gót stílusú Szent Jakab plébániatemplom értéke európai viszonylatban is jelentős. A templom oltárasztalát és a szentélyben található művészeti szempontból nagyértékű freskókat a XIV. század második felében készítették. A szentély egészen napjainkig megőrizte gótikus (csúcsíves) eredetét.
Zselíz a II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződő szabadságharc idején is - az ún. kuruckorban - fontos katonai stratégiai központ volt. Bottyán János kuruc generális hidat verettetett a Garamon, amelyen átszállította az élelmet és a katonai lőszert az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és a komáromi helyőrségnek.
Majd 1709-ben a kuruc hadvezetés terve szerint az Érsekújvár-Zselíz vonalon kellett volna megállítani az osztrák és a velük közösen harcoló labanc csapatok előrenyomulását.
Városunk történelméből nem szabad elkülöníteni Franz Schubert /1797-1828/ osztrák zeneszerző itt-tartózkodását. Az ismert osztrák zeneszerző két ízben, 1818-ban és 1824-ben tartózkodott Zselízen. Schubert emlékének adózva városunkban Schubert emlékmúzeumot rendeztek be az ún. Bagolyvár-házban.
Zselíz és vidékének lakossága a 20. század első felében részese lett mind az első-, mind a második világháborúban lezajlott eseményeknek. Az első világháború területileg nem érintette Zselízt és vidékét, ez azonban nem mondható el a második világháború eseményeiről. A második világháború utolsó évének tavaszán a keleti front (az ún. II. Ukrán front) városunkat is elérte, s áldozatait a hazai lakosság köréből is merítette.
Az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés alapján Zselízt a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. Az 1938. november 2-án aláírt bécsi döntés alapján újból Magyarországhoz, majd a második világháború után a Csehszlovák Népi Demokratikus Köztársasághoz tartoztunk.
A második világháború utáni évekre mind az jellemző, ami a közelmúlt történelmét alkotja egészen napjainkig.
Zselíz telepü1és 1960-ig a járási székhely szerepét töltötte be és ebben az évben kapta meg a városi státuszt.
A közel fél évszázad változásai gazdasági és szociális újjászervezést, átalakulást idéztek elő városunkban és környékén egyaránt.
| |
|
|
|
