|
 |
|
2005. szeptember 13., kedd
BARCSI KÖRKÉP III. évfolyam 7. szám - 2005. szeptember
TARTALOMJEGYZÉK:
- ÚJ FELÁLLÁSBAN KEZDTÉK A TANÉVET A VÁROS ÉS KÖRNYÉKE INTÉZMÉNYEI
- BECSENGETTEK
- KITÜNTETÉSEK BARCS VÁROS NAPJÁN
- BARCS VÁROS DÍSZPOLGÁRA: BAGI GÁBORNÉ
- VÁLASZOL A KÉPVISELŐ: KINCSEI JÁNOS
- A VÁRAKOZÁSOKNAK MEGFELELŐEN ALAKULT AZ ELSŐ STRANDIDÉNY
- AUTÓMENTES NAP - BARCSON IS
- KÖNNYEK KÖZÖTT
- TŰZOLTÓSÁGI HÍREK
- NYÁRBÚCSÚZTATÓ FALUNAP
- SPORTHÍREK
- KISHÍREK
ÚJ FELÁLLÁSBAN KEZDTÉK A TANÉVET A VÁROS ÉS KÖRNYÉKE INTÉZMÉNYEI
Mint az ismert, kormányzati pénzekkel is ösztönözve elindult az oktatás átszervezése a környező településeken. Ennek oka többek közt, hogy a gyermekek után járó állami fejkvóta évek óta nem fedezi a taníttatásukra elegendő pénzeszközöket.
Az utóbbi években akadt olyan környező kisiskola, ahol az óvodások vagy iskolások költsége megközelítette fejenként a 600 ezer forintot. Ez azt jelentette, a települések költségvetésének szinte teljes egészét lefoglalta az intézmények fenntartása. Emellett a folyamatosan csökkenő gyereklétszámok alakulása olyan alacsony osztálylétszámokat hívott életre, ahol egy-egy osztályban csak 8-9 gyerek tanult.
Az Oktatási Minisztérium azonban a 2005/2006-os tanévtől meghatározta a gyermeklétszámok maximális, ám minimális szintjét is, melynek a legtöbb település nem tudott megfelelni. Ez alól kivételt képeznek a nemzetiségi nyelvet tanító intézmények, ott ugyanis annyira alacsony a létszám (5 fő), melynek maradék nélkül megfelelne mindenki, ám ennek szakmai követelményei rendkívül magasak.
Ezért született döntés a legtöbb településen - még a nyár folyamán - arról, hogy ún. intézményfenntartó társulásban látják el a feladatot ezután. Egy-egy nagyobb iskolához csatlakozva - tagintézményként - csökkenhet a vezetők száma, lehetőség nyílik az ún. áttanításra és a létszámok is tarthatóvá válnak.
Ennek értelmében csatlakozott Rinyaújlak óvodája a Barcsi Városi Óvodákhoz, Vízvár iskolája a Deák Ferenc Általános Iskolához, Szulok iskolája pedig az Arany János Általános Iskolához.
A kistérségen belül több ún. mikrokörzet is létrejött, eszerint Homokszentgyörgyhöz csatlakozott tagintézményként Lad és Kálmáncsa, Babócsához tagintézményként Bolhó, valamint az utolsó pillanatban döntött a csatlakozásról Istvándi, akik Darányhoz tartoznak már az idei tanévtől.
A korábbi években jól bevált közös fenntartású intézmény maradt Lakócsán, ahová a környező kistelepülések iskolásai és óvodásai évek óta bejártak, valamint Csokonyavisontán, ahol a rinyaújlaki iskolások tanulnak.
Ezzel tulajdonképpen egy település maradt csak önálló intézményfenntartó, Bélavár, amelynek önkormányzata önállóan működteti óvodáját.
A Kistérségi Társulás Munkaszervezete által koordinált átszervezés az ország, de a megye számtalan kistérségében is létrejött. Akad, ahol évek óta működik - sikeresen -, hiszen az állam plusz normatívát rendel az így fenntartott intézmények tanulóihoz. Emellett ez a fajta működés számtalan új lehetőséget hordoz magában. A már említett áttanítás mellett pl. közös kistérségi szintű munkaközösségek létrehozását, mellyel a továbbképzések elérhetőbbé válnak a legkisebb településen tanítók számára is, de lehetőséget nyújtanak a gyerekek számára is a közös versenyekre, az adott településről való kimozdulásra is. Arra, hogy ne csak a továbbtanuláskor szembesüljenek azzal, mit tudnak, de már előtte is mérhessék össze tudásukat. Ez lehetőség a kiemelkedő képességűek számára is. Ugyanakkor tagadhatatlan tény, bizony jelentős plusz feladatot vállalnak fel azok az intézmények, akik a tagintézményeket fogadják, hiszen szakmailag ettől kezdve az "anyaintézmény" vezetője felel a tagintézményben folyó munkáért is.
Az intézmények fenntartói társulásának létrejöttét egyébként hosszú egyeztetés előzte meg, hiszen minden településen a szülői véleményektől a diákönkormányzat, a kisebbségi önkormányzatok, a nevelőtestületek véleménye, végül az adott település önkormányzatának döntéséig számtalan egyeztetésre került sor a nyár folyamán. A tanév kezdetével pedig a helyi pedagógiai programok, házirendek, működési szabályzatok egyeztetésével folyik tovább a munka, és megalakulnak a kistérségi munkaközösségek is. Pihenésre tehát nincs idő, hisz becsöngettek.
Kun Eszter
BECSENGETTEK
Az elmúlt nyárról, az új tanév feladatairól, újdonságairól kérdeztük meg az igazgatókat.
Siszler Ottóné (Arany János Általános Iskola): - Mozgalmas nyarunk volt. Az Arany Iskola nevelői több mint 200 gyereket táboroztattak, köztük 50 hátrányos helyzetű tanulót. Szünidei táborunkat segítette az Önkormányzattól pályázat útján nyert 80000 Ft, a fonyódligeti üdüléshez 100000 Ft támogatást kaptunk szintén egy sikeres pályázattal, s elmondhatjuk, hogy szponzorok is jelentős összeggel hozzájárultak gyermekeink nyaralásához, hiszen nélkülük tanulóink nem juthattak volna el vándortáborba a Dunakanyar gyönyörű vidékére. Körülbelül 100 szociálisan rászoruló, hátrányos helyzetű gyermek nyári étkeztetését biztosítottuk. Pedagógusaink több továbbképzésen vettek részt, és néhányan voltunk olyanok is, akik a nyarunk nagy részét Európai Uniós pályázati beszámoló elkészítésével töltöttük. Természetesen a minden évben ismétlődő nyári teendőket technikai dolgozóink rendre elvégezték.
Szemere Márta (Szivárvány Gyógypedagógiai Központ): - Pályázati pénzből nyári játszóházat szerveztünk. A mozgássérültek táboroztatása alapítványi szakemberekkel közösen történt. Nagyon jól sikerült az egy hetes program. A szokásos rutin feladatok - tisztasági meszelés, adminisztrációs előkészületek - sem maradtak el.
Vodenyák Imréné (Deák Ferenc Általános Iskola): - Eseményekkel teli nyárról számolhatok be. Nevelőink 46 tanulót táboroztattak Fonyódligeten, amelyhez 100000 Ft pályázati pénzt nyertünk. A hagyományoknak megfelelően megrendeztük a nyelvi táborunkat is. A mi intézményünkben is ingyenes ebédhez juthattak hozzá a rászoruló gyerekek, majd a Széchényi Ferenc Középiskola konyhájának felújítása miatt a mi konyhánkon főztek az óvodásoknak is.
Tanáraink,tanítóink továbbképzéseken, tréningeken bővítették módszertani tudásukat. Szinte egész nyáron dolgozott egy team a különböző pályázatokon, illetve az elnyert pályázatok beszámolóin. Néhány felújítás is befejeződött: megújult a napközi épületében négy tanterem és két közlekedő padozata, a vizesblokkokat újra csempézték, ill. járólapozták.
Körkép: - Milyen újdonságokkal találkozhatunk az új tanévben?
Siszler Ottóné: - 23 tanulóval indult a 8 osztályos gimnáziumi képzés, ahol a tehetséges diákok magas nyelvi, informatikai oktatásban részesülnek. Szulok tagintézményként csatlakozott iskolánkhoz, elkezdődött a közös szakmai munka. Gyermekbarát büfénkből száműztük az egészségre káros italokat, egyéb élelmiszereket, bővítettük a kínálatot dietetikus által tanácsolt termékekkel.
Szemere Márta: - Szponzor segítségével akadálymentessé tettük a kollégium vizesblokkját. Magas gyermeklétszámmal indulunk. Szép eseménynek nézünk elébe: készülünk az intézmény 25 éves fennállásának megünneplésére.
Vodenyák Imréné: - Megkezdtük a német két tanítási nyelvű oktatást az 1-2-3. évfolyamon. Nálunk is beindult a 8 osztályos képzés a Széchényi Ferenc Középiskola kihelyezett tagozataként. A vízvári Szent István Általános Iskola tagiskolánkká vált.
Körkép:- Hogyan oldják meg a "3 kg-on aluli iskolatáska" ügyet?
Siszler Ottóné: - Kisdiákjaink egész nap ugyanabban a tanteremben vannak, így minden könyvet, tanszert a padban, az osztályteremben lehet hagyni. A szülők felelőssége is, hogy rászoktassák gyermeküket arra, hogy órarend szerint pakoljanak, vagyis csak az aznapra szükséges dolgok kerüljenek a táskába.
Végleges órarend után próbamérlegelést végzünk, mennyit nyom az iskolatáska.
Szemere Márta: - Nálunk a gyerekek délután is az iskolában tartózkodnak az egyéni fejlesztések és rehabilitációs órák miatt, csak hét végén viszik haza a táskát, általában szülői segítséggel.
Vodenyák Imréné: - A nehéz táska cipelése 1-2-3. évfolyamon nem okozhat gondot, mert minden osztály iskolaotthonos, és nem viszik haza a felszerelésüket, a 4. osztályosok napközisek, holmijaikat nem kell hazavinni, mert az iskolában van helye. Felsőbb évfolyamokon az órarend alakításával lehet segíteni, hogy ne kelljen egy napon sok tanszert hozni.
Körkép: - Mi a véleménye a dohányzás iskolai beszüntetésének tervezetéről?
Siszler Ottóné: - Egyetértek vele, bár attól tartok, hogy néhányan az iskola félreeső zugait, a látókörön kívül eső helyeit fogják felkeresni. Eddig itt a nagyobb diákoknak tartottunk razziát.
Szemere Márta: - Magam részéről nem vagyok dohányos, igazából a gyermekek érdekében üdvözölni kellene a kezdeményezést, mégis azt gondolom, lesznek olyan kollégák, akiknél ez az intézkedés súlyos traumát fog okozni (elvonási tünetek, idegeskedés, stb.).
Vodenyák Imréné: - A dohányzás tiltásával egyetértek. Nem lehet ,,vizet prédikálni és bort inni". A nevelő minden megnyilvánulásával nevel.
Sok türelmet, kedves, okos diákokat, sikeres tanévet kívánunk minden pedagógusnak.
Szilágyi Jánosné
Különleges tanév a Dráva Völgye Középiskolában
A 2005/2006-os tanévben több változásra is számítani kell a tanulóknak, mert az iskola hamarosan kezdődő felújítása miatt módosul a tanév rendje. Ez az oka annak, hogy augusztus 29-én már megkezdődött a tanítás, viszont a diákok már 2006. május 19-én vakációra mehetnek. A középiskola tanulói számára egy hónappal több lesz a nyári szünet, így a kieső tanítási napok száma tizennyolc. A diákoknak ezeket a napokat azonban pótolnia kell az év során.
A kieső tizennyolc nap pótlását a következőképpen tervezik: hat nap a tanév rendjében meghatározott igazgatói keretből, három nap a korábbi tanévkezdésből adódóan, négy nap az őszi szünetből (2005. november 2-3-4-5.), egy nap a téli szünetből (2005. december 22.), kettő nap a tavaszi szünetből (2006. április 13-14.), két nap szombati tanítás (2005. Szeptember 24., illetve 2006. március18.)
Ezek az időpontok azonban még nem véglegesek, pontos dátumok majd csak akkor lesznek, ha már ismertté válik a felújítás kivitelezője.
KITÜNTETÉSEK BARCS VÁROS NAPJÁN
Barcs Város Napján nagyszabású ünnepség keretében került sor az idei városi kitüntetések átadására.. ,,Barcs Város Díszpolgára" kitüntető címet kapta Bagi Gáborné. ,,Barcs Városért" kitüntetésben részesült: Horváth Gyula, Kerekes Sándor és felesége, valamint Kincsei János.
Az elhangzott méltatásokból idézünk részleteket olvasóink részére.
***
Horváth Gyula, az Avermann-Horváth Kft igazgatója. Az általa vezett vállalkozás az 1995-ös megalakulása óta Barcs város legjelentősebb cégei közé nőtte ki magát.
Eredményes gazdálkodásának következtében árbevételét folyamatosan növelte, termékei Nyugat- és Kelet-Európa szinte minden országában jelentős számban megtalálhatók.
Termékeit folyamatosan fejleszti, melynek következtében a ,,környezetvédelmi" ipar élvonalát képviseli. Eredményes gazdasági tevékenysége mellett példamutató a környezetvédelem népszerűsítésében elért eredménye, és nem utolsó sorban igen jelentős a város intézményei irányában végzett szponzorációs tevékenysége.
***
Kerekes Sándor és felesége 2003-ban 1 millió forinttal támogatta a Barcsi Mentő Alapítványt, így lélegeztetőgépet és egyéb mentéstechnikai eszközöket tudtak vásárolni, biztosítva ezzel körzetünkben a magasabb szintű sürgősségi ellátást.
2004-ben újabb 1 millió forinttal támogatták az Iskolatej-akciót, lehetővé téve ezzel sok gyermek számára a nélkülözhetetlen reggeli ital fogyasztását. Nemeslelkű felajánlásaik nagyfokú humanizmusról, szociális érzékenységről illetve emberszeretetről árulkodnak.
***
Kincsei János 30 éve él és dolgozik Barcson, 10 éve igazgatója a Széchényi Ferenc Középiskolának.
Igazgatói munkássága alatt megszilárdította az általa vezetett középiskola szakmai munkáját. Ez idő alatt a működési gondokkal, beiskolázási nehézségekkel küszködő, 227 tanulót oktató középiskolából szakmailag szilárd, 461 tanulót nevelő intézmény lett. Amikor átvette az iskola irányítását, akkor még Barcsról elmentek a tanulók, ma Barcsra jönnek a fiatalok. Stabil középfokú intézményt teremtett.
A stabilitás komoly szakmai eredményeket hozott, hiszen OKTV-t nyert tanuló került ki az iskolából, ami egy kisvárosi intézmény esetében nagyon nagy dolog. A győztes mellett évente számos tanuló jutott országos versenyek döntőjébe.
Kincsei János indította el a közgazdasági szakképzést, és erre építve valósította meg az akkreditált felsőfokú szakképzést.
A tanulmányi versenyek eredményei, a nyelvvizsgával érettségizők számának növekedése komoly szakmai építő munkájának támasztják alá. Az eredmények alapját a folyamatosan fejlesztett tantestület adta. Az eredmények születéséhez hozzájárult a gondos és következetes szakmai munka, az iskola célirányos bővítése, fejlesztése, amellyel a régió keresett, magas színvonalú intézménye lett.
Jó intézmény nem születik magától. Születik egy vállalkozó szellemű, jól felkészült és következetesen cselekvő intézményvezető és igényes pedagógus egyéniségekből álló tantestületi közösség koordinált pedagógiai munkájaként. Ez a vezető Kincsei János, aki munkássága alapján méltó a kitüntetésre.
***
,,Barcs Szolgálatáért" kitüntetésben részesült: Bázing György.
Bázing György 1981. október 1-je óta dolgozik a barcsi tűzoltóságon, különböző beosztások betöltése után 1991. június 1-től megbízott, 1992. június 1-től kinevezett parancsnok.
Munkáját szorgalmasan, lelkiismeretesen végzi. Kollégáival közvetlen, jó munkakapcsolatot alakított ki és tart fenn. Mindig kiállt a személyi állomány munkakörülményeit, élethelyzetét, jövedelmét javító feltételek fejlesztéséért. Rendszeres a kapcsolata a nyugállományba vonult tűzoltókkal, figyelemmel kíséri életük alakulását. Az elhunyt bajtársak emlékére a laktanya udvarán kopjafát állíttatott.
Parancsnoksága alatt a barcsi tűzoltóságon kiemelkedő technikai fejlesztéseket sikerült végrehajtani. Jelentős szerepet vállalt a drávai vízimentés anyagi, tárgyi, személyi hátterének megteremtésében is.
A tűzoltóság nemzetközi kapcsolatainak kialakításában és ápolásában is meghatározó szerepet vállalt. A barcsi tűzoltóknak példamutató kapcsolata van a sinsheimi és viroviticai kollégáikkal.
Bázing György szakmai és vezetői munkájának elismeréseként 1998-ban tanácsosi, 2003-ban főtanácsosi címet kapott a belügyminisztertől.
A tűzoltók embert próbáló, veszélyekkel és kockázatokkal járó munkáját mindenütt az emberek tisztelete övezi, de Barcson ez talán még inkább így van. Köszönhető ez annak is, hogy Bázing György parancsnok irányításával a tűzoltóság vezetése és kollektívája nagyon jó kapcsolatot alakított ki a társszervekkel, a város vezetésével, intézményeivel, vállalkozásaival és lakosságával. Mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk.
A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk!
BARCS VÁROS DÍSZPOLGÁRA: BAGI GÁBORNÉ
A Város Napján az idei díszpolgári kitüntetést Bagi Gáborné vehette át.
Részlet az indoklásból:
Bori néni az az EMBER, aki csodálatra méltó történelmi, irodalmi felkészültséggel, nagy tapasztalattal, olykor bölcs belenyugvással, máskor harcos kiállással, de mindenkor őszinte lelkesedéssel tudott és tud dolgozni egy kitűzött célért.
Nem lehet véletlen, hogy városunk közéletének egyik ismert és meghatározó személyisége, akire egykori tanítványai még ma is felnéznek. Olyan egyéniség, aki a legkisebb feltűnésre való hajlam nélkül, a maga szerénységében is magasan az átlag fölé emelkedik. Barcs méltán lehet büszke rá, hogy ilyen embert tudhat polgárai közt.
A Körkép kérésére, hogy írja le nekünk a kitüntetéssel kapcsolatos gondolatait, az alábbi levél érkezett.
***
Amikor a Város Napján Feigli Ferenc polgármester úr átadta nekem a díszpolgári kitüntetést, az első gondolatom az volt: - Ugyan miért kapom és ezt? Mert betöltöttem a 70. életévemet, s most búcsúztatnak? Mintha hallanám: - Menj el már, no, hisz eleget dolgoztál, lám, mi megbecsülünk; nyugodj békében!
Egy belső hang azonban vadul tiltakozik e feltételezés ellen: Nem, ez nem lehet. Nem tehetnek ilyet az emberrel. Azt nézd inkább, kitől kaptad ezt a kitüntetést!
Az oklevél tanúsága szerint a városi önkormányzat szavazta meg nekem ezt a címet, tehát a barcsiak által választott képviselő-testület. Ennek a testületnek a döntése előtt tisztelettel meghajtom fejem, és elszégyenlem magam pillanatnyi sértődöttségem miatt. Az elismerésük, bevallom most már, elérzékenyített. Hallgatva a kitüntetésem indoklását, csak a köszönet szavait éreztem a számban. És most itt az alkalom, hogy ki is mondjam őket: Köszönöm képviselő urak és hölgyek azt a sok szépet és jót, amit belém látnak, aminek létezésében sőt működésében eszerint hisznek is.
Ezután szemügyre vettem a kitüntetés jelképeit. Az oklevél is, a bronzérem is gyönyörűen kidolgozott bőrkötésbe van elhelyezve. Ezek láttán mindjobban átéltem az engem ért kitüntetés súlyát. S talán ettől a súlytól eszembe jut végre a kérdés, mit is jelent díszpolgárnak lenni?
Magyar tanárként rá kellett jönnöm, voltaképpen én nem vagyok tisztában a szó jelentésével. Sejtésem szerint díszpolgárnak a városból elköltözött vagy eleve távol élő olyan embereket választanak, akik e távolság ellenére jelentősen segítik a települést: anyagiakkal, tekintélyükkel és így tovább. Így lettek Barcs díszpolgárai Losonczi Pál, aki a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsának elnöke volt 20 éven át, majd a testvérvárosok polgármesterei. De akkor engem miként jelölhettek erre a címre? Előveszem az Értelmező Szótárt, és megnézem, mit ír a díszpolgár fogalomról. Idézem: ,,Díszpolgár az, akit a tisztelet és hála jeléül valamely város vagy község tiszteletbeli díszpolgárrá választ." Tehát a díszpolgárt maguk közül is választhatják az emberek. Ezt most már értem. A tisztelet és hála jeléül kifejezés azonban igazán zavarba hoznak. Engem tisztelni? Mindmáig, amikor fáradtan, kopottan megyek Barcs utcáján, öniróniával így szólok magamhoz: Így néz ki a díszpolgár?! A hála pedig egyenesen nem engem illet, hanem azt a barcsi városközösséget, amely emberré formálásomnak ezerfajta módon részese volt. Éppen ezért arról szeretnék még írni, mit jelent számomra Barcs, mit köszönhetek én Barcsnak?
Az ember egyéniséggé és közösségivé válása egyaránt a családban kezdődik. Nekem a Király család és a gyári házi Makai család jelentették az eszmélésemet. Családi közösségem belesimult egy nagyobb közösségbe, a Nagyhíd utcai, a gyári házi, a fűrészüzemi emberek közösségébe. Az én fülemnek édesen hangzik most is a Pilica, Verbina elnevezés, és kimondhatatlan életerővel tölt el mindmáig a Dráva látványa. Füzesei közt boldogan bolyongok, vízében még mindmáig megfürdök. Itt a Dráva-parton telt a gyerekkorom és az ifjúságom. Itt csodáltuk társaimmal a túlparti vízimalmokat, a sóderbányászokat. Itt fürdőztünk, próbáltuk erőnket, amint úszva igyekeztünk megközelíteni az első, majd a második hídlábat. Csónakáztunk, horgásztunk a Kisbókban, az Ódráván. Itt, a Dráva-parton szövődtek az első szerelmeink, nagy barátságaink. Friedrich Anci, Fábos Margit, Sinkó Kati, Pandur Sumi, Tordasi Feri, Tasnádi Jóska - hol vagytok, merre jártok? Emlékekkel telik meg ím a lelkem - vallom Apollinaire szavaival.
Látom magam előtt a fűrészüzem kapuját, kicsit odébb a bakterházat, hallom a gyári dudát, amint jelzi a munka kezdését vagy végét. Hallom, ahogy a bakter lezárja vagy felhúzza a sorompót, ahogy a pécsi, kaposvári, siklósi vonat elhúz a gyári házak két tömbje között, sőt távolabbtól a Bagó vonat füttyét. És egy gyerekeket csalogató csilingelés is előtör az idő mélyéből. Ezt a hangot a fagylaltos kocsi adja. Gazdája minden fizetésnapon megérkezett a gyár kapuja elé, ahol gyerekek és asszonyok várták már a családfőt, aki vette az övéinek az 50 filléres fagylaltot; mi akkor formája után csúcsosnak hívtuk.
A gyár gépeinek zakatolása is eljutott fülünkbe. Ezt az inkább csak duruzsoló hangot illat is kísérte. Ha a gyári házi lakásból reggel kilépett az ember, és beleszimatolt a levegőbe, meg tudta mondani, milyen fát vágnak vagy gőzölnek odabenn a telepen; akácot, bükköt, fenyőt? mindegyikük erősen elkülönülő port, párát lökött a levegőbe. A Dráva, a gyár, a vasút, a gyári házak, a Nagyhíd utca... ezek voltak életem legalapvetőbb élményei. A többi már csak ezekre rakódott.
Az ember fejlődésének szerves része, ahogy a kisközösségek felől nyit a nagyobb közösségek felé. Az én gyermektársaságom számára az első ilyen nagy nyitás az iskola volt. Jártam a Templom téri, a Vöröskeresztes és az Új utcai iskolába. Voltak német, horvát, cigány, zsidó osztálytársaim a többségi magyarok mellett. Ebből egyszer csak rájöttem, Barcs különös értéke a soknemzetiségű népességében rejlik. Barcs önmagában egy kis Közép-Európa.
Tanáraim közül Németh Teréz énekkarvezetőnk jelentette a legnagyobb élményt. (Később a városszerte ismert Berci bácsi felesége, Kiss Albertné lett ő.) Teri néni emberközeli volt. Gondjairól, örömeiről egyaránt beszélt nekünk, és ezzel megnyitotta a mi szívünket is. Őhozzá a legapróbb bajainkkal is oda mertünk menni. Az általános iskolai tantermek szagát most is őrzi az orrom.
Az általános iskolai évek 1949-ben zárultak az én számomra. Éppen akkor, amikor határsávvá alakították a Dráva mellékét, és ezzel Barcsot is elzárták az őt létrehozó folyójától. Ez az esemény döbbenetes volt számunkra és érthetetlen is. Az II. világháború idején végig fürödtünk a Dráván, és most, a béke éveiben meg sem közelíthetjük?! Miért van ez így? tettük fel a kérdést.
Az ötvenes éveket, az úgynevezett nehéz időket tanulmányaim folytatása végett távol töltöttem Barcstól. Csak 1961-ben tértem vissza Bagi Gábornéként. Férjem matematika-fizika, én magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomával rendelkeztünk. Barcs ekkor munkahelyet és szolgálati lakást adott számunkra. És mi otthont teremtettünk. A mai Dráva Völgye Középiskola jogelődjében, a Barcsi Gimnáziumban tanítottunk. Három gyermekünk született itt: Borika, Barnabás és Pisti. Daduskájuk az áldott emlékezetű Papp néni volt. Aztán nevelődtek még a Széchenyi közi óvodában, majd a barcsi általános és középiskolában (pontosítva: Pisti fiúnk a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumba járt, mert az ő idejében a hatalom átmenetileg szüneteltette a barcsi gimnáziumot.)
A bennünket védő-nevelő kis közösség, Barcs múltja iránt mindinkább felébredt családunk érdeklődése. Ezt a kutatókedvet vittem be diákjaim közé az iskolába. Történelem szakköröm egyik témája így lett Barcs múltja. Ebben a munkában fő segítőnk és példaképünk Rózsás Marci lett (ma Rózsás Márton múzeumigazgató). Emlékszem jól, hogy szakkörünk meghívására miként érkezett meg hatalmas kézitáskákkal, melyek Barcs régészeti emlékeinek legnevezetesebb darabjait tartalmazták. Kutatási szenvedélye, ízes előadása egyaránt magával ragadta diákjaimat. Amikor később már a Dráva Múzeum meghirdette a Barcs történeti vetélkedőket, lelkes kis csapatok indultak neki a küzdelemnek, s háromszor is első helyen végeztek.
Legkedvesebb emlékeim közé tartoznak ezek a versenyek, és hozzá a győztes csapatok ünneplése. Az iskola tanácskozótermében terített asztal mellett ott ültek a versenyző diákok, a nekik segítő barcsiak (Szabó János feleségével. Palotai István feleségével és fiával, Király György és felesége, Vértes Györgyné, Gujzer Ferenc de sok szeretettel emlegetem őket!), ott volt Rózsás Márton, a versenyt szervező múzeumi munkatárs, s megtisztelte a Barcs múltját kutatókat Takács Sarolta általános igazgatóhelyettesünk és Horváth Ferenc, iskolánk igazgatója is.
Hasonlóan nagy élményem volt, amikor Palaczki József, a Dunaker Kft igazgatójának szponzorálása segítségével a mi iskolánk az ország összes erdészeti középiskolája számára humán műveltségi versenyt szervezett.
Tanári pályámon Szentgyörgyi Albert szavai vezettek. Hittem: ,,Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnapunk", hiszen világos, hogy az iskola teremti az embert, az ember pedig a hazát.
Barcs város amellett, hogy felnevelőm volt, meghatározott nézőpont is lett a számomra. Innen tágult a látóhatárom. Innen tekintettem ki megyénkre, országunkra, Európára, a világra; de az emberiség értékeinek felismerése, szeretete és szolgálata is ebből a talajból nőtt ki, innen kaptam megértésükhöz és megőrzésükhöz a hitet, tudást, erőt.
Egyik legszebb emlékem a Dráva-híd avatása. Erre 1969. április 30-án került sor. Míg Barcsnak a II. világháborúban lerombolt hídja, majd a határsáv övezetbe tartozása az elzártságunk jelképe volt, addig az újjáépült híd a kitekintés és a nyitottság jelképe lett. Emlékszem a hídavató ünnepség túláradó boldogságára, a kishatárátlépőre és az első utazásokra. Barcs nagy szárnyalásának az időszaka volt ez.
A világra való kitekintést segítette Művelődési Központunk élete, ahol ifjúsági hangversenyek, ifjúsági filmklubok, néptánckörök, író-olvasó találkozások, tudományos előadások mind megtalálhatók voltak. Rangos színtársulatok előadása, az egyszemélyes színház bérletsorozata és színjátszókörének bemutatói mind gazdagították látókörünket, egy magasabb színvonalú élet igényét oltották belénk. Mindezt a sokak által szeretett és tisztelt id. Vértes György vezényelte számunkra.
Művelődésünk másik színtere a városi könyvtár volt. Köszönet illeti Kövesiné Valikát, aki tájékozottságával, kedvességével nagy segítségemre volt nemegyszer kutató munkámban. S neki méltó utóda lett a tájékoztató könyvtáros munkakörben Vértes Gábor, a mostani könyvtárigazgatónk. Hasonlóan szólhatok csak a Schnellbach házaspárról, akik iskolakönyvtáraink mindentudóiként állnak rendelkezésünkre.
Nagy élményt jelentett Barcs várossá fejlődésének lépéseit látni. 1961-től indul meg ez a fejlődés, Kádár János híres látogatása után. A várossá válás folyamata egy erőteljes iparfejlesztéssel kezdődött. A régi fűrészgyár mellé új iparvállalatok telepedtek. A mezőgazdaság a Vörös Csilla Tsz-ben jutott el az iparosodás fokára. Gazdasági életünk nagy nevei az én számomra: Berkes Imre, Szabó János, a fűrészüzem igazgatói; Losonczi Pál, a Vörös Csillag elnöke. A várossá fejlődés további lépései a gimnázium, a múzeum, az orvosi rendelőintézet létrehozása volt. A városi életszínvonalat biztosította a vízvezeték- és a gázvezeték rendszer megépítése. Aztán kialakult egyik évről a másikra az úgynevezett városközpont. Majd újabb és újabb szobrok jelentek meg Barcs terein. Kling József szobrászművész alkotásai modernségükkel és a legősibb anyag, a kő felhasználásával különös hangulatot adnak a városnak Az ő Szent Ferenc és Szent Klára szobrai után méltán kapta Barcs a Nap és Hold városa elnevezést. Ezeken az utcákon járva-kelve hányszor elgondolom: De boldog lenne édesapám, ha ezt az eleganciát láthatná, hiszen olyannyira szerette ő is Barcsot.
Barcs városiasodásával együtt nőtt az orvosi ellátottság. A körzeti orvosok és gyermekorvosok száma megnövekedett. A szakrendelések is szaporodtak. Itt kell megemlékeznem életem fő istápolójáról, dr. Cseke Istvánról, aki testi-lelki gyámolítóm volt sok-sok éven át. Köszönöm neki, hogy életem annyi nehéz óráján át állt mellettem. Áldja meg érte az Isten. Hozzátartoznak nekem Barcs képéhez a templomok: a legnagyobb a katolikus, a legújabb a református, a legmeghittebb talán az evangélikus. A katolikus templom homlokzatának két szobra, Szent István és Szent Erzsébet figyelmeztetőn int felénk. István királyunk ezt mondja: ,,Legyetek igazságosak és békességesek, Atyafiatokat ínségbe ne taszítsátok!" Erzsébet a szegények szentje pedig így szól: ,,Betegek vagytok? Ruhátlanok vagytok? Nincs otthonotok? Éheztek? Én segítek rajtatok erőm szerint." Milyen aktuálisak ma is ezek a figyelmeztetések!
A templomokról pedig a temetőkre esik a tekintetem. 70 évesen az embernek már több az ismerőse a holtak, mint az élők között. Míg az ember fiatalon ritkán gondol a halálra és nagy felháborodással, addig idősödve mindig többször és mind nagyobb belenyugvással. Ilyenkor a temetők csendje már békességgel tölti el a lelket, és őszinte számadásra készteti. Szeretem a barcsi temetőket. Míg sok településünkön vallások szerint különülnek el a temetők - van katolikus, református, zsidó temető -, addig Barcson a sírkertek területi megoszlásúak. Barcsnak négy temetője van: a Német utcai, a Pálfalui és az Újbarcsi temető. Egyedül a zsidó temető különül el ezektől vallási alapon.
Én szeretek templomba járni, és meg-meglátogatom Barcs mindhárom egyházát (szentházát): legtöbbet a katolikust, egyformán a reformátust és az evangélikust. Zsidó templom azonban már rég nincs Barcson, így néha-néha a zsidó temetőbe megyek ki. Volt olyan tervem, hogy a zsidó temető bemutatásával megírom az ott nyugvó zsidó családok történetét, dr. Kéri Nagy Béla Izraeliták Barcson című könyve még csak tovább bíztatott erre. Ma már tudom, hogy ez a munka Rózsás Márton tisztelt kollégámra vár. Ő biztos nem fut ki az időből, ment ez velem megesett.
Nehéz megszakítanom az emlékezés fonalát, de meg kell tennem Befejezésképpen fölteszem megint a kérdést: - Mit jelent nekem Barcs? Mivel tartozom én Barcsnak? A válaszom: Barcs volt az én eszmélésem, kiteljesedésem és megöregedésem élettere. Itt szereztem tapasztalataimat, tudásomat és főleg életszeretetemet. Erős belső késztetésem volt mindig arra, hogy amit én megszereztem, azt továbbadjam gyermekeimnek, tanítványaimnak. Barcs ehhez nekem számtalan lehetőséget biztosított. Most köszönetképpen két tapasztalatomat fogalmazom meg abban a hitben, hogy csak lesznek olyanok, akik elgondolkodnak rajtuk, esetleg el is hiszik, el is fogadják igazságukat. Az egyik üzenet a mindenkori felnőtt nemzedéknek szól: A gyerekekhez nem leereszkedni kell a felnőtteknek, hanem fölemelkedni hozzájuk. A másik inkább kérésnek mondható, és minden embertársamnak küldöm: Kérlek benneteket, kötődjetek a közösséghez, amely befogad és felnevel benneteket. Szolgáljátok ezt a közösséget hitetek szerint, mert egyet sosem feledjetek: semmire sem jó az, aki csak magának jó.
Tisztelet és hálám mindazoknak, akik szeretik, becsülik, féltik és őrzik ezt a várost és munkálkodnak érte tehetségük szerint.
Bagi Gáborné
VÁLASZOL A KÉPVISELŐ: KINCSEI JÁNOS
A 2002-es választásokon SZDSZ listáról került be a Képviselő-testületbe, ám akkor már nem volt idegen a munka, hiszen 1998-tól az oktatási bizottság tagja volt. Miért indult a választásokon, mitől vált egyszerre ilyen fontossá a helyi politizálás?
- 2002-ben elvállaltam, hogy az országgyűlési választáson a Somogy megyei 6-os körzetben az SZDSZ jelöltjeként indulok. Ez mondhatnám a furcsa véletlenek összjátéka volt. Persze tudtam, hogy - sportnyelven szólva - a célszalagot nem én fogom átszakítani. De ez az időszak remek lehetőségnek bizonyult a kapcsolatépítésre. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikre ma is számíthatok - akár intézményvezetőként, akár képviselőként.
- Hálás feladat a képviselői, vagy mitől ilyen csábító a feladat?
- Nem mondhatnám, hogy mindig az. Ha a kitűzött célok megvalósulnak, akkor persze jó, mert tudom, hogy részt vállaltam belőle, a tervezéstől a megvalósításig. De ha mindent átpolitizálunk, és nevetséges veszekedés kerekedik belőle, az rendkívül rossz érzés. Magát az ügyet is nevetségessé teszi. Mára eljutottunk odáig, hogy az országos politika leszivárgott a megyei, a városi, sőt a falusi szintre is. Nem az a baj, hogy különbözik a véleményünk. Vitassuk meg, járjuk körbe a problémát, nézzük meg pro és kontra. De a döntésnél maradjunk tényszerűek. Ma a döntéseknél a kiindulási alap: én ilyen, ő meg ilyen pártállású. És ennél is szomorúbb, hogy ma emberi kapcsolatok, barátságok, munkahelyi kollektívák mennek tönkre párthovatartozás miatt. Ez több mint abszurd.
Véleményem szerint minden önkormányzatnak beszűkültek a lehetőségei. Főként a gazdaságiak, és ez minden kormányváltásnál tovább romlott. Ez a kormányok pártállásától függetlenül így történt. Épp ezért, ha Barcs helyzetét nézzük, akkor az több mint figyelemre méltó, hogy az utóbbi 5 évben mennyi beruházás valósult meg.
- Komoly kérdés a beruházás vagy fenntartás kérdése. Okkal teszem fel ezt a kérdést, hiszen a testületben is többször így merült fel.
- Én azt gondolom, a két dolog közé nem a vagy szócska kell. A két dolognak egymás mellett kell futnia. Intézmények eddig is voltak, és ezután is működnek. Igaz, lehetne rá több pénzt költeni - én intézményvezetőként tapsolnék is miatta -, ám látni kell, a dolgok nemcsak erre vagy csak arra mennek.
Ha jön egy lehetőség, ki kell használni. Így megy ez intézményi szinten is. Ha jön egy új pályázat, az új helyzetet hoz és lépni kell. Mérlegelni kell és lehet, hogy másként döntünk, mint ahogy az az előre elképzelt tervekben benne volt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy az intézmények nem érzik meg a város helyzetét. De mint mondtam, a fejlesztés és a fenntartás két különböző dolog. Ide tartozik az is, hogy Barcs áldozatot hozott azzal, hogy a legnagyobb gondok közepette sem adta át intézményeit a megyének. Ez nem minden önkormányzatnál volt ilyen egyértelmű.
A város rendkívül hátrányos helyzetű, ezt nem én mondom először. Ebből központi segítség nélkül nem tudunk kimászni. Ígéret volt már rá, de tovább nemigen jutottunk. A 90-es években hallottam egy közgazdász professzort, aki azt mondta előadásában: - ,,A gazdasági rendszerváltás 25-30 éves folyamat... csak a politika ezt nem így kommunikálta. Ez nem túl bíztató, de a történelem ezt bizonyítja."
Épp ezért óriási a felelőssége ma Barcs összes foglalkoztatójának. Mindenkinek a maga területén kell a legtöbbet felvállalni, és a helyzet javítása érdekében tenni valamit, amihez - még egyszer mondom - felső segítség is kell.
- Kitüntetést vehetett át Város napján, amihez gratulálunk!
- Köszönöm, de ez nem csak nekem szól, sokkal inkább azoknak a kollektíváknak, akikkel az elmúlt 30 évben együtt dolgoztam. Szól tehát a Szakmunkásképzőnek, a Dráva Völgyének és persze elsősorban a jelenlegi iskolámnak, a Széchenyi Ferenc Középiskolának, meg persze a családomnak. A Széchenyi Ferenc Középiskola és Kollégium olyan sokrétű feladatot lát el, hogy a jövőre nézve nagy kihívás ennek megfelelni. Mindezt persze magas színvonalon érdemes csak tenni. Ma az oktatásra nem éppen a stabilitás a megfelelő szó. Az épületen, a tanáron és a diákon kívül szinte minden változik, és aki nem lép, lemarad. Mondhatnám, elbukik. Ma a legtöbb intézmény a csökkenő létszámokkal küzd, nálunk a legnagyobb gond a helyhiány. Amellett, hogy a felvettek átlaga évről évre nő. És ez jó.
- Beruházásokról beszéltünk. Járt már az új strandon?
- Igen. És ahogy szerintem mindenki, örülök neki én is. A helyen vitázni ma már felesleges, ebből kell kihozni a legtöbbet. Kell a kemping is, még akkor is, ha ez érdekeket sért. Meg kell állapodni, hogy az érdekek a lehető legkisebb mértékben sérüljenek. Halottam olyan hangokat, hogy minek ide strand, Barcs ne akarjon Siófok lenni. Én ezzel nem értek egyet. Az iskolánkban számtalan külföldi vendéget fogadtunk már. Felnőttet és gyereket egyaránt elbűvölt az itteni táj, a Dráva. Svédországból többen évek óta visszajárnak. Nem Siófokra, hanem ide! Persze ehhez programok is kellenek. És itt jön a strand és az idegenforgalom. Ez egy jó irány szerintem.
- Bizonyára értékelte már az elmúlt időszakot önmagában. Mi az, amit a választásokig még el kellene végezni?
- Számot vetve: megvalósult a 88 bérlakás-, a strand-, a szennyvíz beruházás, most kezdődik a Dráva Völgye és a Művelődési Ház felújítása. De jó lenne még a Drávához kapcsolódó beruházásokban is előre lépni, és persze javítani a járdák és az utak állapotán.
Intézményvezetőként szeretném még elérni, hogy a gimnázium hátsó teraszát beépítsék, illetve hogy a kollégium vizesblokkjai felújításra kerüljenek, a tornaterem öltözőivel együtt.
Kun Eszter
A VÁRAKOZÁSOKNAK MEGFELELŐEN ALAKULT AZ ELSŐ STRANDIDÉNY
Az új városi fürdőt nagyon hamar megszerették a barcsiak, és a környező települések lakói. Sok a horvát látogató is. Júliusban a legtöbb látogató egy napon 1970 fő volt. Figyelembe véve az időjárás szélsőséges alakulását, a látogatottság megfelelt az előzetes várakozásoknak.
A 497 beépített öltözőszekrényt a fürdőzőknek csak 2-3%-a veszi igénybe. Lehet, hogy az 500 Ft-os letéti díj riasztja őket? Pedig ez növeli a biztonságot. A fürdőzők kényelmét szolgálja a 16 szabadtéri és 19 beltéri öltözőkabin is.
Nagyon nagy sikere van az élménymedencének. A sodrófolyosó különleges, "magával ragadó" élményt ad. Használatához kell egy kis gyakorlat, különösen a ki- és bemenetnél. A belső fúvókarendszer is népszerű, csakúgy, mint a külső erősebb sugarak és a pezsgőágyak.
A 34 fokos vízhőmérsékletű termálmedence a hűvösebb napokon népszerű igazán.
A kisgyerekek kedvence a 30 fokos, különböző mélységű gyermekmedence a csúszdával.
A 25 méteres, hat pályás úszómedencét a strandolók és az úszócsoportok egyidőben használhatják. Öröm látni az úszásoktatásban résztvevők első bizonytalan karcsapásait. A triatlonosok és az úszószakosztály tagjai is itt edzenek.
A technológiai berendezések jól vizsgáztak a "terheléses beüzemelés" ideje alatt. A vízforgató és szűrő berendezések is kifogástalanul működtek. A medencék vízhőmérséklete mindig megfelelt az előírtaknak
A fürdő üzemelését, karbantartását 15 fő biztosítja. Négy pénztáros, négy úszómester, egy medenceőr, két gépész és három takarítónő. Munkájukat Lipics István igazgató irányítja.
A HÍD TV-ben a megnyitás óta folyamatosan reklámozzák a fürdő létesítményeit és a belépők árát. A jegyárak a 200 Ft-os, kétórás strandhasználatra jogosító "úszójeggyel" bővültek. Már ezt is egyre többen veszik igénybe. Korlátozott kapacitással már üzemel a "karórás" beléptető rendszer is.
Elkészültek a színes szórólapok és reklámozzák a fürdési lehetőséget a Kaposvári Expón és a verőcei rádióban is.
Közben zavartalan a II. ütem építése. Már látható a fedett 25 méteres medence, beépültek a víztechnológia elemei és a napokban az első szint födémlemezei is a helyükre kerültek. Várhatóan a november 30-ra tervezett műszaki átadásnak nem lesz akadálya és a város lakói karácsonyi ajándékként egy új Termálfürdőnek és Rekreációs Központnak örülhetnek.
Molnár László
AUTÓMENTES NAP – BARCSON IS
Első alkalommal 1998. szeptember 22-én rendeztek autómentes napot Franciaországban. Az Európai Bizottság 2000-től ezt a napot európai kezdeményezéssé nyilvánította. Az Európai Mobilitási Hét hatékony eszköz a városi autóhasználat okozta problémák tudatosítására, a jó megoldások keresésére.
A magyar önkormányzatok hatodik éve - Barcs város idén először - vesz részt a programban. Szeptember 22-én városunkban is arra ösztönözzünk a lakosságot, hogy a munkába, iskolába környezetbarát módon: gyalog vagy kerékpárral közlekedjünk, ezzel is hozzájárulva városunk környezetvédelméhez, életkörülményeink javításához, az egészséges életmód kialakításához.
A munkába, iskolába gyalog vagy kerékpárral közlekedők között ajándékot sorsolnak ki. Ezen a napon 14.00 órakor kerékpár ügyességi vetélkedőt is lesz a SPAR áruház parkolójában, amelyre szeretettel várnak mindenkit. A vetélkedőn a Közlekedési és Gazdasági Minisztérium által biztosított ajándékok nyerhetők.
Horváth Gábor
KÖNNYEK KÖZÖTT
Egy országos felmérés szerint Somogy megye a leginkább fertőzött települések közé tartozik, ha a parlagfű előfordulását nézzük. Ez már önmagában is rossz hír, főként ha hozzátesszük, ezen belül Barcs igen előkelő helyet foglal el.
A harc több éves, ám hiába az országos kampány, az allergiás megbetegedésben szenvedők nem látnak előrelépést az ügyben, hiszen tüsszögnek azóta is. A szakemberek szerint pusztán odafigyeléssel megoldhatóvá válna, ám úgy tűnik, ez az, ami a legjobban hiányzik. Barcson az elsők között fogadták el a rendeletet, amely szabályozza a magánterületeken a parlagfű irtását, ám a rendelet önmagában mit sem ér. Az elmúlt időszakban (augusztus közepéig) összesen 61 esetben szólított fel a Közterület-felügyelet magánszemélyeket vagy közületeket a kaszálásra. Kilenc esetben maguk a városlakók kértek kivizsgálást. Egy esetben növényvédelmi bírságot is kiróttak a somogytarnócai kastély parkjában lévő 2,8 hektáros területre. Ebben az esetben közérdekű védekezést rendeltek el, tehát a munkát a Városgazdálkodási Igazgatóság elvégezte, lekaszálta a területet, melynek költségét kirótták a tulajdonosra. Eljárás alatt van még egy terület, mely a Kontinex Kft tulajdona, őket is felszólították. Miután német tulajdonosról van szó, várhatóan itt is közérdekű védekezést rendelnek majd el. Mint azt Petrinovics Józseftől, a Közterület-felügyelet vezetőjétől megtudtuk, idén bizony a tavalyihoz képest jóval több felszólítást voltak kénytelenek elküldeni.
Van tehát országos kampány, helyi rendelet, csak az értő fülek hiányoznak. Mint annyiszor.
K.E.
TŰZOLTÓSÁGI HÍREK
- Június 16-án lezárult a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által tartott komplex ellenőrzés, mely során 5 évre visszamenőleg ellenőrizték a Tűzoltóság szakmai munkáját. Az ellenőrzés eredményeképpen a munkánkat kiválóra értékelték.
- Július 18-án fogadtuk a hamburgi tűzoltóság küldöttségét.
- A nyár folyamán elláttuk a drávai szabad strand biztosítását, a fürdőzők felügyeletét.
Kiemelkedő káresetek
Június 22-én a csokonyavisontai termálfürdőben az esti órákban egy robbanás következett be. A robbanás következtében 4 személy szenvedett sérülést. Az eset során mintegy 2 millió forintos kár keletkezett. A személyi felelősség tisztázása érdekében a vizsgálatot a Barcsi Rendőrkapitányság jelenleg is folytatja.
***
A június végi viharos időjárás következtében 19 esetben kellett fadőléshez vonulni, illetve kellett az elöntött épületekből a vizet kiszivattyúzni.
***
Július 28-án a Dráva-Coop Rt. Belcsapusztai tehenészeti telepén leégett egy használaton kívüli istálló. A keletkezett kár elérte a 4.5 millió forintot. Az oltást nehezítette, hogy a tetőtérben 200 darab szalma körbálát tároltak.
***
Kiemelkedő feladatot jelentett a drávai kikötőnél a ponton biztosítása, mivel ehhez a feladathoz Barcson egyetlen intézmény sem rendelkezik a megfelelő felszereléssel. A ponton a Dráva magas vízállása miatt volt veszélyben, mivel félő volt, hogy a víz a pontont az oszlopokról leemeli. A Dráva augusztus 27-én tetőzött. A kikötő védelme érdekében a munkálatokat már 25-én megkezdtük. Akkor a vasbeton hídon lévő korlát végéből kellett egy darabot eltávolítani, mert a ponton emelkedésével az ahhoz vezető híd is emelkedett, azonban a két korlát egymásnak feszülése azok tönkremenetelét okozta volna. 26-án délután végeztük el a pontont rögzítő 4 darab oszlop magasítását egy-egy acél szerelvénnyel. Erre szükség is volt, mivel szombaton (27-én) a magas vízállás miatt a Dráva a pontont az oszlopokról leemelte volna.
NYÁRBÚCSÚZTATÓ FALUNAP
Somogytarnócán augusztus 27-én ismét megtartották a már hagyománnyá vált Falunapot.
A délelőtt kispályás labdarúgómérkőzésekkel telt. A Tarnóca Kupáért tíz csapat mérte össze tudását. Voltak rendszeresen együtt futballozó, jól összeszokott csapatok, és akadtak olyan baráti társaságok, akik csak erre az alkalomra álltak össze focicsapattá.
A kupát Homokszentgyörgy nyerte, második helyezést ért el a Harlem, harmadikat a Gold Star csapata. Gólkirály: Mester Árpád (Gold Star), legjobb kapus: József Gábor (Homokszentgyörgy), legjobb játékos: Szigecsán Csaba (Harlem), a legsportszerűbb csapat a Harlem együttese lett.
A délután mindenki számára ebéddel kezdődött, amit a Településrészi Önkormányzat finanszírozott. 15 órakor a BÁBOVI Bábszínház műsora következett, ami természetesen inkább a gyerekeket vonzotta. Az előadás után Kelemen Jánosné képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, majd kiosztotta a délelőtti labdarúgó bajnokság díjait.
Idén harmadszor hirdettek a faluban virágosítási pályázatot. A zsűri döntése alapján a "Virágos előkertek - virágos ablakok" kitüntető címet Papp Istvánné nyerte el. Második helyezettek: Kövesdi Jánosné, Komáromi Lászlóné és Fejes Józsefné lett. Harmadik helyezést Zabb Ferencné, Farkas Lászlóné, Horváth Lászlóné és Bencsik Zoltánné ért el. A legszebb virágoskertek tulajdonosai értékes jutalomban részesültek.
A Falunap vendége volt dr. Gyenesei István, aki köszöntőjében hangsúlyozta, milyen fontos megőrizni hagyományainkat
A kulturális program a Somogytarnócai Asszonykórus fellépésével folytatódott, majd fergeteges táncparádé következett a Boróka Táncegyüttes, az Adria-Szigo versenytáncosai és a Free Street Dance Team tagjainak közreműködésével.
A kaposvári Déryné Vándorszínház zenés műsorában a közönség is aktívan részt vett, ezzel közvetlenebb és hangulatosabb lett az előadás. A jó hangulatot csak fokozta a barcsi Big Band nagy sikerű koncertje.
Ezután következett a nagy izgalommal várt CERES zenekar, akiknek kötődése Tarnócához elég régi: az 1974-ben indult Ifjúsági Klubhoz kapcsolódik.
Az este tartogatott még meglepetést, a pécsi Fátyol Hold hastáncosai művészi produkciójukkal elvarázsolták a nézőket, főleg a férfiakat.
A Falunapot hagyományosan bál zárta, ahol a zenét az Express együttes szolgáltatta.
Tartalmas nap volt, aki ellátogatott a rendezvényre, szép élményekkel gazdagodott.
Béres Zoltánné
SPORTHÍREK
LABDARÚGÁS
Megkezdte szereplését az új NB II-es bajnokságban a Barcsi SC. A csapat összeáálítása: Kuczkó, Gergulás, Berki, Gyaraki, Horváth P., Matus, Lucz, Sági, Veit, Márton, Koller, Tallósi, Koleszár, Kresz, Bakó, Kozma, Miskovics, Horváth Á., Tolnai, Pókos, Fischer, Kolesánszky, Kordé. Edző: Dárdai Pál. Sorsolás: 09.04. Haladás(i), BKV Előre (o), 09.25. Mosonmagyaróvár (i), 10.02. Siófok(o), 10.09 Dunaújváros(i), 10.16. Gyírmót (o), 10.23. Balatonlelle (i), 10.30. Celldömölk (o), 11.05. Budakalász (i), 11.13. Kaposvölgye (o), 11.20.Ajka(i).
- Felkészülési mérkőzés: ZTE-BarcsiSC 2:1.
- A Lentiben rendezett ,,Négy Város Tornájá”-t 11. alkalommal nyerte el a Barcsi SC labdarúgó csapata. Döntő: Barcs-Celldömölk 2:0. A gólkirály Kresz Levente lett.
- A 40 éve lejátszott Virovitica-Barcs labdarúgó mérkőzés résztvevői ismét találkoztak Viroviticán. Sajnos létszámban már megfogyatkozva, de ugyanolyan lelkesedéssel játszottak a csapatok.Virovitica-Barcsi SC 0-1. Góllövő Semsi István. A Barcsi SC összeállítása: Jobbágy György, Oblián István, Vucseta Pál, Marton János (63 éves), Pandurics István, Rudán Zoltán, Süle Ferenc, Karsai Tibor, Semsi István, Felső István, Nagy József. A mérkőzés résztvevőit a két város polgármestere köszöntötte.
HATÁRFUTÁS
2005. szeptember 24-én XIV. alkalommal rendezzük meg a Barcs-Virovitica Határfutó versenyt 17.1 km-es és 5,4 km-es távon. Nevezni a Polgármesteri Hivatal sportirodájában lehet Horváth Gábor sportreferensnél szeptember 21-ig (Tel.:20-414-9343). Ugyanezen a napon 14.00 órakor kerékpártúrát indítunk Viroviticára a Széchényi Ferenc Középiskola előtti térről. A túrára előnevezés a fenti címen.
KÉZILABDA
A Baranya megyei bajnokságban indul a BVSE férfi kézilabda csapata a következő bajnokságban. Mérkőzéseit a leány csapattal együtt a Dráva Völgye sportcsarnokban fogja játszani.
LENDÜLETBEN A BVSE ÚSZÓEGYESÜLETE
A BVSE úszóegyesülete ismét birtokba vette az idei nyártól az új strandot, és heti három alkalommal edzenek az egyesület úszói. Eddig a tagok a szigetvári, illetve nagyatádi uszodákat vették igénybe, ám az új barcsi strand ismét teret adott a városi úszóknak, így az edzéseken a sportolók létszáma jelentősen megnőtt, és immár több mint harminc lelkes tagot számlál az egyesület. Az úszóedzések tehát gőzerővel folynak Knoll Sabine vezetésével, sőt, ha elkészül a strandberuházás második üteme, a mindennapos edzések bevezetése is a tervek között szerepel.
Amatőr úszóversenyt rendeztünk az új uszodában.
A 23 futamban összesen 80 versenyző indult, 25-en Viroviticáról. A legeredményesebb Dijana Bukvic lett, ezzel elnyerte a Barcs Város Kupát. Barcsi helyezettek: 1. hely: Gál Benjamin (25 m mell), Milics Nikolett (50 m gyors és mell), Kuzma Lilla (100 m gyors). 2 hely: Cserti Bernadett, Nagy Lili, Németh Máté, Domonkos Márk, Tóth Patrik, Detelics Dániel (50m gyors és hát), Görög Emilia. 3. hely: Kemény Ferenc, Werkman Zsófi, Vránics Péter, Nagy Sára, Horváth Marcell, Domonkos Márk, Halder Alex, Virovecz Richárd.
Több vízitúrát szervezett a BVSE Vizisport Szakosztálya a Dráván. Barcsról és az országból egyre többen veszik igénybe a Drávai strand területét táborozás céljából.
Úszásoktatás
Ismét népszerű volt az úszásoktatás. Az új strandon három kéthetes turnusba terveztük az oktatást. Az 1-2. turnusban összesen 123 gyermek sajátította el az úszás mozgáselemeit. Voltak, akik több úszásnemet is megtanultak. Sajnos a harmadik turnust a rossz idő miatt nem tudtuk megtartani.
KÉT KERÉKEN 860 KILOMÉTER
Két vagány barcsi fiatalember kerékpárral utazott le az adriai tengerre. Görög Márton és Tarr Norbert augusztus 21-én indult, s bár esős idő nehezítette az útjukat, de a 20 km/órás átlagot így is tartani tudták. Az első nap - 220 km után - Slunj-ban töltötték az éjszakát. A második napon már csak az emelkedők nehezítették a haladást, 860 km után érkeztek meg Zadarba. Hat napig a helyi települések nevezetességeit fedezték fel, pihenésként a tengerben fürödtek. A kétnapos visszaúton erős szél, a sokszor szűnni nem akaró emelkedők fogyasztották a túrázók energiáját. Összességében egy-egy defekttel, sok-sok élménnyel gazdagabban tértek haza a tíznapos nyaralásról. Szép sportteljesítmény volt! | |
|
|
